Nailah Hastánc Stúdió Debrecen - Táncra Fel!
IFJÚSÁGI HÁZ DEBRECEN, SIMONFFY UTCA 21.
ÉS
DEBRECEN, HATVAN UTCA 61.
A hastáncról röviden
Kevesen tudják, hogy a hastánc elnevezés tulajdonképpen egy félrefordításból származik, és gyökerei régebbre nyúlnak vissza, mint maga az elnevezése. Az első nevet ennek a műfajnak a „raqs sharqi„-t az arabok adták, ami azt jelenti, hogy a „kelet tánca”. Az első „nyugati” nevet a franciák alkották meg, amikor a XIX. században a Közel-Keletre utaztak, és először találkoztak ezzel a táncműfajjal, aminek egyik fő jellegzetessége az európai táncokban addig ismeretlen mellkas és csípő külön mozgatása volt, így tévesen „danse du ventre”-nek nevezték el, amelyet az angol „belly dance”-re, a magyar pedig hastáncra fordított. A világ egyik legrégibb, táncának megfelelő elnevezése orientális vagy keleti tánc, ám mivel a téves hastánc elnevezés széles körűen elterjedt, így mára ennek a szóhasználatnak is van létjogosultsága.
Talán nem is gondolnád, de az orientális tánc az egyike azoknak a legősibb táncoknak, amik a mai napig fennmaradtak és tovább élnek, fejlődnek. A tánc gyökerei egészen az őskorig nyúlnak vissza, amikor még a Földanya kultuszához és termékenységi rítusokhoz kapcsolódott. Ekkor természetesen még nem volt külön neve. Az ókorban a táncot az istennők templomaiban a papnők adták elő az istennők imádása és egyéb vallásos szertartások során. A patriarchátus kialakulásával és a területszerző háborúk kezdetével azonban a női istenségek háttérbe szorultak, és a papnők az istenek „háremhölgyeivé” váltak.
Az orientális táncot az arab kultúra őrizte meg, ahol az új világvallás, az iszlám megjelenése után sem tűnt el ez a tánc. Bár az iszlám nem tekint jó szemmel erre a táncra, sőt időről időre üldözi is, a muszlim katonák által elfogott rabnők mozdulataiban illetve az arab nők otthonaikban, egymás között, egymásnak táncolva megőrizték ezt a csodás táncműfajt az utókor számára. Fontos megjegyezni, hogy az arab világ óriási hatással volt erre a műfajra, több stílusirányzat is kialakult, amik még tájegységenként is különbözhetnek, így az orientális tánc összes stílusának és azok változatainak rendszerezése majdhogynem lehetetlen feladat.
A nyugat a 19. században a gyarmatosítás során kezdte el újra felfedezni ezt a táncot, és bár sok orientalista műbe félreértés keveredett, a tánc lassan elkezdett szélesebb körben ismertté válni a nyugat számára. Az áttörést az 1893-as Chicago-i világkiállítás hozta meg a hastánc számára, ahol a nyugati polgárokat elkápráztatta a messzi tájakról odavarázsolt muszlim világ, különösen a hastánc, ami a mellkas és csípő izolációján alapult, és teljesen ismeretlen tánc volt akkoriban Amerikában. A Chicago-i Világkiállítás hatására a hastánc beférkőzött a hollywood-i filmekbe (a fenti képen az egyik híresség, Samia Gamal látható), ahol bár egyéb értelmezéseket is kapott, ami jórészt a filmesek elképzelésén alapult, az egész világon ismertté vált.
Az azóta eltelt évtizedek alatt a hastánc kelet és nyugat kölcsönös hatásaira vált olyanná, amilyennek ma ismerjük. Tudtad például, hogy a hastánc egyik kelléke, a fátyol mindössze 100 éves múltra tekint vissza és egyáltalán nem autentikus? És azt tudtad, hogy a melltartó-szoknya vagy melltartó-öv-szoknya szett mint táncruha már Hollywood hatására alakult ki? A számos nyugati hatás közé sorolandó a balett elemek használata és más táncokkal való fuzionálása, ilyenek például a szamba, a salsa vagy a flamenco. A 20. században tehát nemcsak a kelet hatott a nyugatra hastánc berkekben, hanem fordítva is. Jelenleg az orientális tánc elsősorban nyugaton fejlődik, ahol nem tiltott ennek a táncnak a gyakorlása, és ahol hobbiként vagy profi szinten űzik a függetlenségükre és identitásukra büszke nők, egyre magasabb művészi szintre fejlesztve ezt a csodálatos műfajt.